Ezen fejezet azon megrendelőink számára íródott akik nem szakemberek azonban nagyobb rálátással szeretnének rendelkezni a kamerás rendszerek működésére, üzemeltetésére, használatára stb. Nem célunk tudományos irásmű létrehozása, az itt közölt információk csupán a terület peremét érintik, azt is egyszerűsített formában, és amennyire lehetséges előképzetségtől függetlenül bárki számára érthetően. Ettől függetlenül bízunk abban, hogy felhasználóink számára hasznos információval szolgálhatunk. 

Optikák,

Az optikák feladata a fény összegyűjtése és rendezett módon a kamera érzékelőjére való továbbítás. Egyszerűen a képalkotásban játszanak döntő szerepet. Kép továbbítása egy kamera érzékelőjére, általában egy lencserendszert magában foglaló ismert formájú objektíven keresztül történik. Ez azonban történhet más módon pl. képalkotásra alkalmas rendezett fényszálakon pl. endoszkóp, vagy speciális optikai rendszert tartalmazó eszközön pl. boroszkóp. (hasonló az endoszkóphoz, azonban merev és fényszálak helyett lencserendszert alkalmaz). Ezen kívül sok egyébb képalkotási mód létezik, pl. szkennelés. Az objektíveket használjuk a legszélesebb körben, ezért a következőkben ezekről ejtünk néhány szót, és ezen belül is az ipari képfeldolgozásban használt válfajaikról.   

A lencsék átlátszó, környezetüktől különböző törésmutatójú anyagokból készülnek. A lencse két oldalát különböző sugarú gömbfelület darabok határolják. A görbületi középpontokra illeszkedő egyenest optikai tengelynek nevezzük. A konvex (domború) gömbfelület görbületi sugarát pozitív, a homorú (konkáv) felület görbületi sugarát negatív előjelűnek tekintjük. Domború üveglencsék levegőben gyűjtőlencseként viselkednek. Ez azt jelenti, hogy az optikai tengellyel párhuzamosan érkező fénysugarak a lencse túloldalán egy pontban, az un. fókuszpontban metszik egymást, azaz a párhuzamos fénysugarakat egy pontba gyűjti.       

A homorú (konkáv) lencsék levegőben szórólencseként viselkednek, azaz az optikai tengellyel párhuzamosan érkező fénysugarak a lencse túloldalán divergálnak, széttartanak, mégpedig oly módon, mintha a fénysugarak érkezési oldalán levő pontból -a szórólencse fókuszpontjából- indulnának ki.

Tehát az objektívek, különböző lencsékből összeállított rendszerek. Egy optika minőségét a rendszert akótóelemei határozzák, meg elsősorban az alkalmzott lencsék anyaga  megmunkálásuk pontossága, valamint az őket egységbe foglaló mechanikai szerkezet. Ez egyben azt is jelenti, hogy az objektíveket széles minőségi tartományban találhatunk. Az ipari képfeldolgozás kívánalmainak azonban, csak a jó minőségű anyagból (üveg), és precízen megmunkált, valamint a mechanikai szerkezeten belül a lencserendszert mozgását (ahol mozog) rögzítőcsavarral ellátott kiváló minőségű ipari objektívek felelnek meg. Ezen objektívekkel üzletek polcain, szinte soha nem találkozhatunk, ezzel is szeretnénk érzékeltetni, hogy egy külön kategóriáról beszélünk.   

A webárúházban a képfeldolgozás kívánalmainak tökéletesen megfelelő objektívek találhatóak.

Optikai csatlakozások

Ez ugyan nem a kamerákkal foglalkozó fejezet, azonban már az optikáknál is szétválasztjuk a matrix kamerákhoz illetve sorkamerákhoz való optikákat. 

A kisebb sorkamerákhoz, általában F-mount a nagyobbakhoz M72 csatlakozású optikákat használatosak. (létezik egyébb csatlakozási mód is). Később a CCD méret és optika alfejezetben látni fogjuk miért is van erre szükség. A sorkamerák nagyméretű hosszú CCD-t tartalmaznak, az optikának a CCD-teljes hosszában le kell képeznie a képet, így célszerűen az optikák csatlakozása a kamerához jóval nagyobb átmérőn keresztül törtnik. A további optikák tulajdonságai alfejezetekben leírtak a sorkamera objektívekre is igazak, természetesen más méretekben.  

Az ipari matrix kamerákhoz az ipari képfeldolgozásban szabvány optikai csatlakozásokat használunk. Két típusú optika csatlakozás használatos a C-mount és a CS-mount típusok Mindkettő, 1 inches trapézmenettel van szerelve, és hasonlóan néznek ki. A különbség a lencse és a CCD közötti távolságban van.

CS-mount. esetében a lencse CCD távolság 12.5 mm

C-mount. esetében a lencse CCD távolság 17.5 mm.

A C-mount csatlakozású optikát egy 5 mm-es távolságtartó gyűrűvel alakíthatjuk át CS-mount csatlakozású optikává.

Az eredeti szabvány a C-mount csatlakozás volt a CS-mount csatlakozást a gyártási költségek csökkentése miatt vezették be, illetve a kisebb méretű CCD-k miatt  

 Ha C-mount optikát használunk CS-mount kamerába C/CS-mount adapter (5 mm vastag gyűrű) szükséges az optika és a kamera közé.

CCD méret és optika

Az optika egy kör alakú képet képez le, a kamerában ezt hívjuk képkörnek. A CCD-k téglalap alakúak A téglalap oldalainak arányát nevezzük látvány aránybak (aspect ratio) ami 4:3 (H:V) arányú a standard kameráknál. A CCD-k több méretben készülnek, mint pl. matrix kamerák esetén  1″. 2/3″, 1/2″, 1/3″ és 1/4″, (az adatok átmérőt jelentenek) az optika kiválasztásakor ügyelni kell, hogy illeszkedjen az adott méretű CCD-hez. Egy 1/2″ CCD mérethez gyártott optika működni fog 1/2″, 1/3″ és 1/4″-es CCD-el de nem fog működni 2/3″ CCD-vel. (A sorkamerák CCD-je egy vagy néhány sort tartalmaz azonban hosszú, itt a pixelek méretét szokás megadni, azonban a sorkamera objektívének is ileszkednie kell a CCD méretéhez.)   

Amennyiben az optika kisebb CCD-re lett készítve, mint az aktuálisan használt CCD, a kép sarkai feketék lesznek (lásd középső rajz). Amennyiben az optikánk nagyobb CCD-hez lett készítve az információ elvész a chipen kívül. Vagyis nagyobb körben képezi le a képet az optika mint a chip mérete, (lásd harmadik rajz). Fontos megjegyezni, hogy különböző CCD méretű kamerák esetén,a fenti ok miat ugyanazon a fókusztávolságú optikát használva más és más látómezőt tapasztalunk.

Fókusz távolság

A fókusz távolság határozza meg a vízszintes látómezőt egy konkrét távolságra. (hétköznapi értelemben a fókusztávolságnak semmi köze a fókuszhoz, amin éles részletgazdag képet értünk). Nagyobb fókusztávolság kisebb látómezőt jelent.

Párhuzamos bejövő sugarak egy convex lencsénél egyetlen pontban találkoznak az optikai tengelyen (lásd első ábra). Ezt a pontot nevezzük fókusz pontnak. A távolság az optikai rendszer alap pontja és a fókusz pont között, a fókusz távolság.  Egy lencse esetén a fókusz távolság egyenlő a lencse közepe és a fókuszpont közötti távolsággal.

Egy objektív esetén amely nem egy lencsét hanem lencserendszert tartalmaz, a helyzet már némileg bonyolultabb. (lásd második ábra) 

Példa: A szükséges fókusz távolság, egy kb. 30 fokos vízszintes látómezőhöz 

Optika és CCD méret 1/2″ 1/3″ 1/4″
Fókusz távolság 12 mm 8 mm 6 mm

A fókusztávolság számításakor ügyelni kell, hogy a látómező nagyobb legyen mint a tárgy mérete, ugyanis a tárgynak mechanikai pozícionálási hibái után is a képen belül maradnia. A látómező értelemszerűen a látószög függvénye. A látószög az a kiterjedés, amit egy adott kamera optika konfigurációval képesek vagyunk látni. A látószöget fokban mérik. (A látószöget az optika fókuszának végtelenre állításával mérjük.) A látómezőt a fókusztávolságból, és a képméretből számíthatjuk. Abban az esetben, ha a tárgy nem végtelen távolságra található, a látómezőt használjuk a látószög helyett.

Gyakorlatilag az objektív fókusztávolsága (és mint fent láttuk a CCD mérete) határozza meg alapvetően, hogy egy adott távolságról, mekkora területet látunk az objektívvel. Kisebb fókustávolság nagyobb terület, nagyobb fókusztávolság kisebb terület. Az objektíveket szabvány szerinti fókusztávolságokkal készülnek, azonban ez nem azt jelenti, hogy látómezejük is egyforma. A fent említett szabály ettől gyakorlatilag általában igaz, azonban jó tudni nincs arra semmilyen szabály vagy garancia, hogy két ugyanolyan fókusztávolságú ám más lencserendszerrel rendelkező objektív is ugynakkora területet fog látni. Az objektívek csupán fókusztávolságuk alapján nem csereszabatosak (lásd fent második ábra). Két azonos fókusztávolságú optika csak akkor fog egyforma területet látni, ha lencserendszerük is egyforma. 

Minimális tárgy távolság MOD.  Az optikák fontos és a gyakorlati tervezés során az egyik legtöbb bosszúságot okozni tudó tulajdonsága. A minimális tárgy távolság (Minimal.Object .Distance.) mutatja milyen minimális távolságra kell lennie az objektív lencse végének a tárgytól a megfelelő élességű kép készítéséhez. Ezt mindenki kipróbálhatja saját otthoni fényképezőgépével. Egy bizonyos tárgy optika távolság alatt az optika már nem képes éles képet szolgáltatni, és a fókusztávolság növekedésével (otthoni fényképezőgép zoom-olás), ezen távolság nő. Csodákat tenni nem lehet de trükkök vannak. Ilyen pl. az optika és a kamera között közgyűrűk elhelyezése, más néven makrogyűrűk. Ez a legolcsóbb módja a MOD leküzdésének, de ha nem muszály nem javasolt, mivel ezzel az alapban is kicsi mélységélesség romlik. Ilyen probléma esetén, válasszunk inkább az applikációhoz megfelelő optikát és ne “egy üvegen” spóroljunk. A másik lehetőség, hogy az objektívet olyan messze helyezzük el a tárgytól, hogy a MOD ne okozzon problémát. Ezen fejezet “szülő” menüje alatt szó esik a gépészetről, mint távolról sem elhanyagolható elemről, az optika tárgy távolság csak addig növelhető amíg a gépészet képes megbírkózni a feladatával.    

 Optikák beállítása  

Már beszéltünk róla, hogy az ipari képfeldolgozásban csak minőségi optikákat szabad használni. A családi fényképezőgéphez, vagy kamerához szokott felhasználó joggal gondolhatná, hogy akkor itt már minden van, zoom, automata fókusz, automata irisz stb. Nem így van. A lehetőségek sokkal korlátozotabbak, mint az otthoni fényképezőgépünk esetén. Az ipari objektívek döntően, csavarral rögzíthető fókusz és csavarral rögzíthető írisz beállítással rendelkeznek, hogy az egyszeri beállítás ne tudjon elállítódni. A motoros fókusz, és motoros írisz beállítás ritkán de létezik, azonban nem abban a formában és kivitelben amit egy átlag felhasználó az otthoni fényképező gépe alapján gondolhat. A zoom nagyon ritka, már olyannyira, hogy felvetődik a kérdés, megfelelően van e megtervezve és kivitelezve a zoom-al ellátot optikai rendszer. A további fejezetekben az okókról még lessz szó, azonban nyomós okok szólnak a “korlátozások” mellett.   

Fókusz állítás tekintetében fix fókusztávolságú (első ábra) és változtatható fókusztávolságú u.n varifocal optikákat (második ábra) különböztetünk meg. A fix fókusztávolságó optikák esetén, az optikát kell mechanikailag ara helyre helyezni, ahol éles képet szolgáltat. Ez pontosabb tervezést, és nagyobb gépészeti kihívást jelent, azonban vannak előnyei, pl. az általában nagyobb mélységélesség. A varifocal optikákat a rajtuk lévő fókusz gyűrű segítségével egy bizonyos határon belül ki lehet élesíteni, így nem kell az egész optikát (amely értelemszerűen a kamerába van csavarva) mozgatni a fókusz megtalálásához. Alkalmazása válogatja, azonban manapság döntően varifocal optikák kerülnek beépítésre egy képfeldolgozó rendszerbe.    

Az iris szabályzza az optikán átmenő fény mennyiségét. Különböző Íris típusok vannak, azonban mint volt róla szó a kézi beállítás az általános. Érdemes odafigyelni az Iris záró mechanizmusa minél több lemezzel zárul annál jobb, így az áthaladó fény annál inkább kör alakú lyukon halad át.

Zártabb Iris kevesebb fényt enged át, ezzel növeli a mélységélességet (fókusz nagyobb távolságokon) Egy nyitottabb Iris több fényt enged át a megvilágításnak kisebb fényerőre van szüksége.

Az Iris az u.n F számmal van definiálva. F-szám = Fókusz távolság/ Iris átmérő. Az optika F száma egy arány a fókusz távolság és az optika lencséjének effektív átmérője között. Ez befolyásolja az áthaladó fény mennyiségét, és így közvetve a világításunk fényerejét. A nagyobb F számú optikák kevesebb fényt engednek a CCD-ra a kisebb F számúak több fényt engednek át, és jobb minőségű képeket hoznak létre rosszabb fényviszonyok esetén. Az alábbi táblázat mutatja a CCD-re engedett fény mennyiségét különböző F számok esetén.

F-szám f1.0 f1.2 f1.4 f1.7 f2.8 f4.0 f5.6
áteresztett fény % 20 14.14 10 7.07 2.5 1.25 0.625

Extenderek: Az extendereket akkor használjuk, ha az optikánk nem szolgáltatja a megfelelő méretű képet. Ezeket az extendereket az optika és a kamera közé helyezzük, ezzel meghosszabbítjuk a fókusz távolságot, viszont növeljük az F számot, vagyis nagyobb fényerőre van szükség. Az extenderek két típusát használjuk, az egyszerű gyűrűket, illetve a jobb minőségű optikai lencsével is ellátott extendereket. Az egyszerű gyűrűkkel növeljök a kép méretét ám rontjuk annak mélységélességét. Az optikai extenderekkel típustól függően növelhetjük és kicsinyíthetjük a képméretét.

Optikai torzítások: Korábban már szó esett arról, hogy az ipari képfeldolgozásban jó minőségű optikákat szabad használni. Felületes szemlélőként akár azt is mondhatjuk, hogy mindegyik optika képet készít. Ez így igaz, azonban nem mindegy milyet. Az alábbiakban néhány optikai torzításra hívjuk fel a figyelmet és láthatjuk elhárításuk nem triviális.  

A szférikus aberráció vagy gömbi eltérés az optikai lencsék egyik tipikus leképezési hibája. Domború lencsék esetében azoknál a fénysugaraknál jelentkezik, amelyek a lencse optikai tengelyétől távolabb, a lencse szélén haladnak keresztül. Mivel ott más szögben törnek meg, mint a lencse közepe felé, ezért a különböző fénysugarak nem találkoznak egy pontban: pontszerű leképezés helyett szóródási kört hoznak létre. Ez a távcsövek, vagy esetünkben a nagy nagyítású képek esetében az egyik leggyakrabban jelentkező optikai hiba. Egy tárgypont képe a filmsík helyétől is függő, kisebb-nagyobb, kör alakú folt, ún. szóródási kör. Kiküszöbölése bonyolultabb lencserendszerre történik,  a domború lencse mögé homorú lencsét illesztenek, amely segít egy pontba irányítani a fénysugarakat.

A kromatikus aberráció (longitudinális vagy transzverzális színhiba) fennállása esetén a leképezett képnek színes szegélye van, bár a tárgynak nincs. Ennek oka, hogy a lencsék, akárcsak aprizmák, másképp törik meg a különböző hullámhosszúságú fénysugarakat. Javítása úgy történik, hogy gyűjtő- és szórólencsét tesznek egymás mögé, így az ellentétes diszperziók kijavítják a hibát. Csak 2, legfeljebb 3 színre lehetséges ez a javítás, mivel többre már megszűnne a lencserendszer törőképessége.

 

 

Asztigmatizmus: Az optikában az asztigmatizmus vagy asztigmia (nem pontszerű leképezés) oka, hogy az optikai tengelytől viszonylag távol eső tárgypontból kinduló fénysugarak közül, a lencsén való áthaladás után a vízszintes síkban haladók nem azonos pontban egyesülnek mint a függőleges síkban haladók. Ugyanúgy, mint a tükör esetén, még ha keskeny fénynyaláb esik is a lencsére, ha az optikai tengellyel nagy szöget zár be, nem egyetlen pontba képeződik le, hanem két rövid, egymásra merőleges, éles vonallá húzódik össze. Az egyik vonal a lencséhez közelebb, a másik a lencsétől távolabb keletkezik. A két képvonalat a tárgypontból különböző irányban induló sugarak hozzák létre.

A kóma vagy üstököshiba optikai értelemben egy lencsehiba, mely során a főtengelytől távoli pontból nagyon ferdén és nagy nyílásszögben érkező fénysugarak az ernyőn pontszerű kép helyett üstököscsóvához hasonlító fényfoltot alkotnak. A kóma oka az, hogy a tárgypontból kiinduló sugarak a lencsén különböző mértékű eltérítést szenvednek. A lencse külső részei által rajzolt szóródási körök középponjai a fénysugár nagy beesési szöge esetén nem esnek egybe a lencse beljebb lévő részei által rajzolt szóródási körök középpontjaival, így a végeredmény nem egy szabályos szóródási kör, hanem az elméleti találkozási pontból kiinduló üstökösszerű csóva lesz. Elsősorban a nagy fényerejű,nagylátószögű objektíveknél figyelhető meg, leginkább a képmező széle felé. A teljesen szimmetrikus felépítésű objektívek gyakorlatilag kómamentesek. A kóma mértéke a nem szimmetrikus felépítésű objektívek esetében rekeszeléssel csökkenthető, illetve adott esetben ki is küszöbölhető.

A képmezőelhajlás (disztorzió) során a lencse optikai tengelyére merőleges, nagy kiterjedésű sík tárgy leképezése során a fénysugarak útja meghajlik az objektíven belül, a tárgyról keletkező képpontok ezáltal nem egy síkban, hanem (általában) görbe felületen keletkeznek. Ekkor két jellegzetes forma, hordó vagy párna alakú torzítás alakulhat ki. Ezeknél a nagyítás a kép különböző részein nem egyforma. A hordó alakú torzításnál a nagyítás középen nagyobb, mint a széleken, a párna alakúnál pedig fordítva, a széleken nagyobb. Ezt a fajta leképezési hibát szokatlan képalkotása miatt gyakorta szándékosan idézik elő pl. a halszemoptika a hordó alakú torzulást használja ki, erősíti fel. Az ipari képfeldolgozásban ahol precíz méréseket kell végezni a képmezőelhajlás azonban gyakran és nagy gondokat okoz. Elhárítása egyrészt speciális kaliberekkel és kalibrálási eljárásokkal lehetséges vagyis szoftveres módon, azonban ez csak egy bizonyos pontosságig lehetséges. Gyakorlati adat, hogy néhány század pontosságig (természetesen ez több mindentől függ, nem minden esetben érhető el ez a pontosság, és elérése esetén is hatalmas számítástechnikai teljesítményeket követel, ami nem biztos hogy rendelkezésre áll), szoftveresen korrigálható. A megoldás speciális objektívek.  

A hagyományos optikáknál az optika leképzése miatt elkerülhetetlenek a perspektíva más néven paralaxis hibák. Vagyis a közelebb lévő tárgyakat nagyobbnak látjuk, mint a távolabbi tárgyakat. Ez a jelenség szintén megjelenik a képalkotó rendszerekben, vagyis egy tárgy nagyítása változik az optikától való távolságától . Ennek oka, hogy a hagyományos optikák legyezőszerűen látnak. A megoldás speciális objektívek.

Láthatjuk a hagyományos objektívek legyenek azok bármennyire is jó minőségűek az ipari képfeldolgozás területén a méréskben( metrológia), egy bizonyos méret alatt korrigálhatatlan és leküzdhetetlen akadályokat okoznak. A metrológia és a kamerás mérések számára kifejlesztve rendelkezésre állnak az u.n. Telecentrikus optikák. A Telecentrikus objektívek eleve metrológia célokat szolgálnak jellegzetességük a párhuzamos sugarak. 

A fenti képen látható, hogy a telecentrikus objektívek jellegzetessége, és speciális tulajdonságai, csak a lencse átmérőjének méretében teljesülnek, vagyis a sugarak ott párhuzamosak. A lencse átmérőjét meghaladó látómezőben, a hagyományos optikákhoz hasonlóan látnak. Telecentrikus objektívek esetén megkülönböztetünk telecentrikus tartományt, és nem telecentrikus tartományt. Minél nagyobb a látómezőnk annál nagyobb lencse átmérőjű telecentrikus objektívet kell használnunk.   

A fenti ábrán látható egy hagyományos és egy telecentrikus objektív leképezése.  A hagyományos objektív az ábrán az oszlopok teteje helyett az egéyz oszlopot mutatja és az oszlop keresztmetszetét is torzítva. Telecentrikus optika esetén ilyen hiba nem lép fel,  vagyis nincs torzítás.

Az alábbiakban egy konkrét mérési eredményt mutatunk be. Mindkét mérés, ugyanazon tárgyról, ugyanazon körülmények között készült, az egyetlen különbség, hogy az első képen jóminőségű ám hagyományos optika képezi le képet annak kikerülhetetlen torzításaival, a második esetben telecentrikus optika képezi le a képet, és nem csupán szemre, hanem méréstechnikailag is torzítás mentesen. 

  

A torzítások szemmel láthatóak az nem kíván kommentárt, azonban érdemes odafigyleni a mérési értékekre. A fogak tökéletesen párhuzamosak azonban a talpuknál a két szélső fog között mért távolság 8,58mm, a tetejüknél a mért érték 8,28mm. A hiba nem a mérésekben van, hanem a kép leképezéseben. Egyrészt a fogak teteje és alja között 0,3mm-es különbséget mértünk, a valóság ezzel szemben 0 azaz nulla. A két szélső fog közötti távolságot azonban egyik érték sem találta el. A két szélső fog közötti pontos távolság 8,53mm. A torzítások bizonyos határon belül szoftveresen ugyan korrigálhatóak azonban század pontos méréseknél már semmiképp nem ajánlott a hagyományos optika, és nem csupán nem ajánlott, nem várható el semmilyen szoftveres tudománytól sem hogy a telecentrikus objektívhez hasonló eredményt érjen el.    

 

 

Telecentrikus objektívet használva a képen szemmel láthatóan nincsenek torzítások. A figyelemre méltóak a mérési értékek. A fogak teteje és alja közötti távolság egyforma, és a valódi távolságot 8,53mm-t méri a rendszer. 

A két mérés között az optikán kívül minden azonos, a mérési eredmények között azonban óriási a különbség.

Felmerül a kérdés, miért nem kizárólag telecentrikus objektíveket használ az ipari képfeldolgozás. Egyrészt kevésbé pontos mérések esetén a külömbség már elhanyagolható, másrészt a telecentrikus tulajdonság csak az objektív lencséjének átmérőjében teljesül, így nagyobb tárgyak esetén nagy lencse átmérőkre van szükség, és harmadrészt és valójában ez a legnyomósabb ok a két objektív közötti árkülömbség. Bármennyire is jók a Telecentrikus optikák, márpedig kiválóak, mégsem csodaszer a század mm-es tartományon túl, már át kell adják helyüket más fajta optikáknak, a mikroszkóp optikáknak. A mikroszkóp optikák a mikronos vagy mikron alatti mérések optikái, azonban ezen alkalmazásokból annak ellenére hogy az Amivision tervezett és épített néhány ilyen berendezést azt kell mondjuk kevés van a többi alkalmazás számához viszonyítva, ezért a mikroszkóp optikák működésére nem térünk ki. 

Néhányan felkaphatják a fejüket olvasván a százados és mikronos mérések optikáiról, hogy nekik bezzeg olyan optikai eszközeik vannak amik mikronos osztással rendelkeznek. Szeretnénk felhívni a figyelmet a méréstechnika alapelvére, aminek értelmében minden mérést 10-szer azaz tízszer nagyobb pontosságú eszközzel kell végezni, mint a mérni kívánt pontosság. A mikronos osztással rendelkező eszközök jó ha század pontosan képesek mérni. A fent említett százados illetve mikronos tarományok a mérésre és nem az osztásra vonatkoznak, az osztás értelemszerűen 10-szer nagyobb.     

Magyarországon a ”csak olcsó legyen” elv gyakran söpri a műszaki paramétereket, ezért a telecentrikus optikák  is a (a még precízebb optikákról nem is beszélve) szükségesnél kisebb számban vannak jelen, fejlettebb országokban a számuk a szükségesnek megfelel.

Az ipari képfeldolgozás eszközei kizárólag a fejlett országokból érkeznek és még nem halottunk olyan megbízható gyártóról aki precíz eszközök gyártását kitelepítette volna pl. Kínába vagy hasonló helyekre. Az eszközök ugyanannyiba kerülnek bárkinek a világon, ha egy eszköz olcsó akkor ott a műszaki paraméterek gyengébbek, ha drágább a műszaki paraméterek jobbak, csodákban reménykedni ugyan lehet csak nem érdemes. A magyar mozgástér a hozzáadott tudásban van amiben sok esetben jobbak vagyunk mint nyugati megfelelőink.